Kezdetek - Az első termékeny év - július

Végre nyár van! Elérkezett a július, amikor az összes növény már a termései érlelésére fordítja az összes erejét.

A kaktuszunk néhány év pihenés után újra elkezdett virágozni. Elképesztően szép látványt nyújtott esténként, illetve hajnalban. És az illata... mennyei volt.

Kaktusz csoda

Tölcséresek

A kert tele van csodákkal, élettel. Sok volt a teendő, folyamatosan mulcsoztam a sorok közét a levágott fűnyesedékkel. Folyton mulcs-éhségben szenvedtem. Nem volt elegendő mennyiségű zöldhulladékom, mert ez a talaj folyamatosan zabálna. Valami alternatívát ki kell majd a későbbiekre találnom, annak érdekében, hogy megfelelően tudjam takarni a sorközöket.

A saját magam nevelt palántákat kiültettem (paradicsom, paprika, brokkoli, karalábé, karfiol), több kevesebb sikerrel mindegyik megerősödött. (Főleg a paradicsommal volt sok gondom, ugyanis a verandán, napos helyen neveltem fel őket, szépen meg is erősödtek. Ám egy hibát elkövettem: kihagytam a növények edzését. Utólag tudom, hogy ezt nem szabad elbagatellizálni, nagyon fontos lépés. Gondoltam, hogy a felhős, hűvösebb időben nincs erre szükség, így szépen kiültettem mindegyiket. Pár napig szépek is voltak, majd a napsütés megtette a hatását: a palánták levelei megégtek. Sok időbe telt mire úgy helyrejöttek, hogy új leveleket is hoztak. Nos ezek a növények nehezebben szokták meg új helyüket és a termésük is elmaradt az általam elvárt eredménytől.)

A 2. számú ágyás növényekkel tele

A 3. számú - kicsit kisebb mint a többi - ágyást is szépen beborította a növények hada

Sokszor volt felhős az ég, és sokszor eleredt az eső is

Paradicsom

Uborka, répa, paprika, brokkoli karfiollal és bab

Sütőtök és spárgatök, néhány padlizsánnal

A cukkini folyamatosan ontotta a virágait, hétről-hétre új terméssel örvendeztetett meg minket. Jutott az egész családnak belőle. Rántva, töltve, lereszelve, fasírtnak, ki hogyan szereti. A fagyasztóládába is került bőséggel.

Cukkini, brokkoli, zeller és burgonya

Uborkából sem volt hiány, bár itt is ért némi kudarc. Egy olcsó, valamelyik hipermarketből származó vetőmagot sikerült elvetnem, szépen fejlődött, erős növekedési eréllyel rendelkezett. Ezerszám jöttek rajta a virágok, a méhek döngicséltek körülötte. A termései napról napra szebbek voltak. Eljött a szüret ideje: több vödör tele volt a szebbnél szebb uborkákkal. A megrázkódtatás akkor ért, amikor belekóstoltam. KESERŰ. Megkóstoltam egy másikat. Az is KESERŰ. Elkeseredtem és bánkódtam. Aztán mérges lettem, majd egytől egyig kitéptem a töveket. Az eset rádöbbentett arra, hogy mennyire fontos a jó vetőmag.

Csillagtök, rebarbara, sóska, uborka

Kukoricát főleg a térelválasztás miatt ültettem, a nagy része csemegekukorica volt, így tudtunk belőle főzni is, az ősz beálltáig susogtak a levelei.

Kukorica és mogyoró

Az ágyás szélén végig paradicsom

Karalábéból kicsit túlterveztem magamat, hiszen annyi lett belőle, hogy azt sem tudtam mit kezdjünk vele. A paszternák pedig veszélyes növény, amelyet eddig nem tudtam. Ódákat zengnek a gyökeréről,  helyettesíti a sárgarépát és a petrezselymet. Ez így igaz, tényleg finom. Ám a leveléről már kevesebb szó esik. Én a saját bőrömön tapasztaltam meg, hogy mennyire veszélyes is lehet. Csak egy ártatlan gyomlálásnak indult a dolog, rövidnadrágban. Aztán pár nap múlva viszkető hólyagok jelentek meg a bőrömön. Tanakodtam, honnan eredhetnek, gyanakodtam hangyára, poratkára. Aztán a hólyagok kifakadtak, és varasan gyógyultak. Lassan egy év eltelte után még mindig lilás foltok jelzik a paszternákkal  való első találkozásomat. A lényeg, mindenki legyen körültekintő, ha nem akar toxikus dermatitis-ben szenvedni.

Karalábé, paszternák

Majdnem édenkert

A kertészkedésben több jó dolog is van. Friss levegőn van az ember, a testét átmozgatják a különféle munkákhoz kapcsolódó mozgástípusok (ásás, gereblyézés, kapálás, ültetés - mind más és más testhelyzetet követel). A növények fejlődését látva, elámulunk mire képes a természet. Természetesen, amiért az ember kertészkedik az nem más, mint a haszon, amellyel kecsegtet ez a tevékenység. Nos a kertünkből származó javak megelégedettséggel töltenek el mindig, örülök a szüretelésnek. Érdemes kertészkedni.

Terülj, terülj asztalkám

Kezdetek - Az első termékeny év (júniusig)

Beköszöntött az új év és ezzel együtt beindult a fantáziám is a kerttel kapcsolatban. Keresgéltem a kertészeti könyveimben, az interneten, hogy mit érdemes ültetni egy családi ház kertjébe. A sok-sok információ mind hasznos volt, de azért egy kicsit elvesztem az áradatban. Természetesen azért volt fogalmam róla, hogy mit lenne érdemes, de egy kis utánajárás soha nem árt. Szerettem volna borsót, babot, hagymát, paradicsomot, paprikát, burgonyát, uborkát, kukoricát termeszteni. A rebarbara,  a torma, a dinnye, a sütőtök újdonságként került bele a repertoárba.

Agrármérnök és környezetgazdálkodási agrármérnök végzettségem és személyiségemnek köszönhetően számomra és a családomnak is nagyon fontos a környezet védelme. Mindannyian - a lehetőségeinkhez mérten - környezettudatosak vagyunk, kisfiunkat, M-et is ebben a szellemben neveljük. Így nem volt kérdés, hogy a kertművelés során valami új módszert (a hagyományostól eltérő) fogok kipróbálni és hasznosítani, átültetni a helyi körülményekhez.

A kerttel foglalkozó blogokat, honlapokat Facebook csoportokat olvasgatva bukkantam rá Gertrud Franck Öngyógyító kiskert című könyvére, amely aztán alapja lett (illetve lesz) a kert megtervezésének. Természetesen a helyi viszonyokra adaptálva és módosítva, kihagyva néhány részt belőle, hozzátéve a saját tapasztalataimat, ötleteimet. 

Természetesen készítettem vetési tervet is, próbáltam utána járni annak is, hogy melyek azok a növények, amelyek jól társíthatóak egymással, melyek azok, amelyek kifejezetten rosszul érzik magukat egymás közelében - ezeket a hasznos tanácsokat is beleépítettem a tervbe. Így végül kialakult a végső vetési terv, amely alapján be tudtam szerezni a szükséges mennyiségű vetőmagot. Mivel saját tapasztalataim még nem voltak a legmegfelelőbb vetőmaggal kapcsolatban, ezért az interneten kezdtem el keresgélni, és ráakadtam a Budapesti Kertimag Vetőmag Zrt. webshopjára, ahonnan sikerült is beszerezni a kellő mennyiségű (néhány növény esetében talán túl sok) szaporító anyagot. A megrendelt csomag postán érkezett és így nézett ki a tartalma:

Eljött a március, majd az április, így végre elkezdődhetett a veteményezés, amelyet már nagyon vártam. Szabadidőm sajnos nem volt sok, kizárólag hétvégente hódolhattam a szenvedélyemnek. Hétköznap a család, a munka és a háztartási teendők kötötték le a figyelmemet és az összes erőmet.

Májusra aztán sikerült minden növényt elvetnem, a helyére ültetnem, beüzemeltük a fúrt kutat, így már öntözni is lehetett, nem maradt más hátra mint a folyamatos gyomlálás, mulcsozás és fűnyírás, majd a megérdemelt gyönyörködés a kertben.

Az 1. számú ágyás

Az 1. és 2. számú ágyás

A 3. számú ágyás

Sarjad az élet

Mulcsozás

Burgonya és hagyma

 Szerencsére van utánpótlás, lesz aki segít majd a kerti munkában.

Június végére szinte már egy dzsungel nőtt ki abból a földdarabból, amely egy évvel ezelőtt még csupán gyep volt.

Bab, paradicsom, paprika

Az út

Uborka, hálóra futtatva

Élveztem minden percet. A fárasztó ásást, a kapálást, a sok fű elhordását, a fűnyírást. Hamarosan következhet a betakarítás...

Kezdetek

Település: Isaszeg
Telek mérete: 1048 m2
A kert elhelyezkedése: templom mellett, belterületen, központi fekvés
Kert részei: díszkert és veteményeskert
Állapot: gazos, pár éve műveletlen.
Feladat: rendbe hozni, virágzó kertté varázsolni.

Egész eddigi életemben arra vártam, hogy majd nekem is lesz egy saját kertem, amelyért én vagyok a felelős, én alakítom ki, én gondozom. Nos erre egészen 2011 decemberéig kellett várnom, ugyanis akkor sikerült megvennünk a családi fészeknek kinézett isaszegi házat. A kert fénykorában - a tulajdonos és a szomszédok elmondása alapján - igen szép volt. Első feladatként ezt az állapotot kell majd elérni - természetesen a saját szempontjaim alapján.

I.

2012 fagymentes januárjának egyik szombatján feleségemmel (a továbbiakban: V) útnak indultunk, hogy szemrevételezzük a szerzeményünket és felmérjük a kert állapotát. Az alábbi néhány kép segítségével megmutatom milyen látvány fogadott minket.

Az elvadult táj rögtön szembeötlött, magas kórók mindenhol, de szerencsére nem áthatolhatatlan. Látszik a régi kert valamikori alapja. A fantáziám azonnal beindult: mit lehetne itt majd csinálni, hová fogom telepíteni kedvenc növényeimet, mit fogok majd kezdeni ezzel a földdarabbal. Néhány termőképes fa, néhány utolsó darabja a múltnak. Egy kis komposzthalom is fellelhető még. Lesz itt még munka bőven!

Az elvadult táj

Három oldalról körbevesz minket a szomszédaink kertje. Itt még a mi telkünk volt a leggazosabb és a leggondozatlanabb. Fű mindenütt, dudva, és muhar. De ez mind lehetőség. Lehetőség egy új kezdetre. Szép kihívás. Az ásó minden esetre biztató jel...

Valahol ott a kert

Teljes valójában

Itt vagyok én meg az ásó. Elkezdődhet a munka.

"A kert ember nélkül..."

Ekkor sikerült az első, az úgynevezett FŐÁGYÁST, vagy ELSŐ SZÁMÚ ÁGYÁST elkészítenem. Felástam, rendezettebbé vált ezáltal a kert. Vártuk a tavaszt, amely lassan ugyan, de eljött. Ebben az évben - 2012-ben - "sajnos" nem tudtam annyit foglalkozni a kerttel, mint amennyit szerettem volna, ugyanis több projekt futott egyszerre: házfelújítás hétvégente, babavárás októberig, aztán baba gondozás, illetve hétközben munka a munkahelyemen. Eléggé leterhelt voltam abban az időszakban (is), így a kert csak másodlagos dolog volt az életemben.

Azért megpróbáltuk, ami tőlünk telt: veteményeztünk, füvet nyírtunk, gazoltunk. Sajnos a nyár nem kedvezett a kertészkedésnek, túl forró volt és száraz, így sajnos a növények locsolás nélkül nehezen tudták átvészelni a kiszámíthatatlannak tűnő időjárást. Fúrt kutunk volt már ekkor is - hála az előző tulajdonosoknak -, de nem használtuk, mert nem volt időnk beüzemelni. Utólag már bánom, hiszen nagyon jó vízhozamú kútról van szó, amelyet kár volt akkor nem kihasználni.

Szóval néhány dolgot azért adott nekünk ez a laza homokos talaj: borsót, paradicsomot, burgonyát, hagymát, és persze sok-sok gyomot. 

Októberben megszületett kisfiunk (a továbbiakban: M.) és ő lett az első számú az életünkben. A tervezéssel azonban nem hagytam fel: majd jövőre ez és ez lesz a kertben, így és így fogom csinálni. De az élet felülírta a dolgot, hiszen 2013-ban folytattuk a házátalakítást, szerettünk volna mielőbb kiköltözni, ehhez azonban nagyon sok munkaórára volt még szükség. Fúrtunk, faragtunk, romboltunk, betonoztunk, csempét raktunk, ment a munka. A kert viszont csak annyi törődést kapott, amennyit feltétlenül muszáj volt ráfordítani: kizárólag fűnyírásról beszélhettünk. A főágyás újra befüvesedett, de a látvány még így sem volt rossz. 

Augusztusban beköltözhettünk végre, az államalapítás nálunk egyben otthonalapítás is volt. Hirtelen sok lett a szabadidőnk, élveztük az új ház és a telek adta lehetőségeket. A kert projektet elhalasztottuk őszre.

II.

Eljött a várva várt ősz, lehetőség egy új kezdetére. Tele tervekkel, álmokkal. Alig bírtam magammal. Néhány nap szabadság csodákat művelt a lelkemmel és természetesen a kertünkkel.

A vegetációs időszakban folyamatosan nyírtam a füvet, így a kert már rendezettebb képet mutatott, de igazából még üres volt, hiányzott valami.

Füves puszta

A terv az volt, hogy létrehozok három különálló ágyást, amelyeket 2 méteres füves út választ el egymástól. Mind a három ágyást kézi erővel alakítottam ki, nem volt nehéz maga az ásás, hiszen elég laza a talaj. Ennek ellenére fárasztó volt a talaj-előkészítés.

Az első számú ágyás felásva

Az első számú ágyás

A következő képen láthatóak már az elkészült ágyások, köztük a füves úttal.

Az első és a második számú ágyások felásva

A harmadik ágyás méretei eltérnek a többi kettőétől (szélessége 2 méterrel kisebb), hiszen itt nem állt rendelkezésre már annyi hely, köszönhető ez a szomszéd kerítése mellé telepített orgonának.

A harmadik ágyás kialakítása közben

A második és a harmadik ágyások felásva

A komposzthalom egyre csak növekszik

A munka végeztével az előző évi kis komposzthalom jelentős mértékben kibővült, köszönhető ez a kiszedett gyomoknak, lehullott faleveleknek és egyéb kerti hulladékoknak.

Hamarosan hátradőlhettem egy kicsikét, hiszen a jövő évi kertészkedés alapjai készen voltak.

Arról, hogy mi is ennek a blognak a célja

Minden akkor kezdődött, amikor megszülettem. A génjeimben volt kódolva a sorsom. Hogy honnan jött a szeretet, az ambíció, nem tudom. Talán az ősök adománya, öröksége. Igen, valószínűleg így van.. Biztosat nem tudok, csak annyit, hogy létezik. Már lassan 34 éve. A kert szeretete.

Gyermekkoromban sok időt töltöttem nagyszüleim kertjében, ahol magamba szívtam azt a tudást, amelyet azóta is folyamatosan - kisebb kihagyásokkal - fejlesztek. Így született ez a blog is: a megszerzett tudásomat szeretném összegyűjteni egy helyre, amely bármikor megnézhető, visszakereshető, csiszolgatható, nem utolsó sorban pedig bárki számára hozzáférhető.